Hírek 1/19

A maffia ölelése

A házunk előtti sarkon éppen kilendítettem a lábam, hogy befordulok, amikor egy marcona, ijesztő arcú figura karjába szaladtam. 

Képtelenségnek tűnt kivenni a vonásait a sötétben, de felrémlett egy képkocka az emlékezetemben, hogy már láttam valahol. A bal karját a hátamra szorította, mintha ölelkeznénk, a jobbal a fejemet vonta a mellkasára...

Az ártatlanság kora

Kérlek, most felejts el egy percre mindent, és figyelj az én történetemre!

Hadd meséljem el, hogy a felszínt megkaparva, milyen sötét bugyraimba süllyedtem. A lelkemben. Igen, pontosan ott.

A féltékenység halálos mérge

Másodszor is felkeresett az irodában, két nap múlva, zárás után. Nem bántam. A lépcsős piramisokra felhurcolt, elkábított emberek érezhettek így, mielőtt kitépték volna a szívüket, hogy az isteneknek áldozzák őket. Sodródtam. Nem harcoltam, bármit is tesz velem Krisztián, legyen...

Vacak volt hallgatni, mert húsbavágó...

Kritizál, leforráz... Sorra a fejemre olvasta az érveit, aztán rájöttem, hogy talán igaza lehet. Nem ment könnyen, mert minden szava betalált...

Az én utam a boldogsághoz? Ugyan kit érdekel? Frázisok! Kell ez nekem?

7indító baaang...

Tudod, most már nem attól féltem, hogy bezúzom a homlokomat, ma egyenesen arra vágytam, hogy a felettem táncoló, láncon lógó bokszzsák essen csak le, és legyen végre vége a kínnak, mert annyira égtek az izmaim.

De nem esett le…

Kifelé menet, ma már nem kellett 15 percig szárítanom a frufrumat, hogy olyan állapotba kerüljek, hogy egyáltalán be merjek lépni a liftbe…

Modern maffia

A maffia más. Arctalan, testtelen, mindig eltűnő... De figyel téged és lecsap rád, pont akkor, amikor nem is számítasz rá...