7indító baaang...

A múltkor azt hittem, hogy rossz edzőterembe tévedtem. Pontosabban aerobik, erőnléti torna, vagy nem is tudom, hogy nevezték az edzés típusát pontosan…

A lényeg, hogy step-padok sorakoztak a lányok előtt, egy jókora vasrúd pihent a dobogók (step-padok, azt sem tudom, hogy van-e új neve, vagy még így megy, mint az Ipari Forradalom előtt, amikor legutoljára jártam itt :)

A vasrudakon súlyzók virítottak, narancssárga, citromsárga és kék színekben. 

Tuti, hogy eltévedtem. Nem tudom az irányokat, nekem a step-aerobik óra horror rémálomnak tűnik, ahogy visszaemlékszem, amikor talán 2x kipróbáltam… Alapvető gondok a kezekkel már, a láb nem is tud társulni hozzájuk. Azon kívül, a bokámat is mindig szanaszét vertem a pad sarkában.

De mégsem! A bemelegítéshez kellenek. Aha! Lopva szétnézek, 1 fiú is van a feleségével, kb. 45 lehet. Nem annyira erős, ahogy elnézem. A lányok 25 és 55 között lehetnek, 10-en gyűltünk egybe.

Még sosem gondoltam azt, hogy 10 perc múlva úgy dőlhet rólam a víz, hogy szétmarja a szememet…

De itt igen. Szinte mindenért meg kellett engem igazítani, még a súlyokat is a rúd szélére eszkábáltam fel, úgyhogy az edzőnek át kellett szerelnie…

Amikor már a második etapnál tartottunk, és a földön szenvedés része következett, akkor vigyáznom kellett nagyon, hogy nehogy homlokon vágjam magam a rúddal, amikor a fejünk felett a talajra kellett eresztenünk.

De a zene klassz, zúzós, úgyhogy megint eljöttem. Ma. 

Tudod, most már nem attól féltem, hogy bezúzom a homlokomat, ma egyenesen arra vágytam, hogy a felettem táncoló, láncon lógó bokszzsák essen csak le, és legyen végre vége a kínnak, mert annyira égtek az izmaim.

De nem esett le…

Kifelé menet, ma már nem kellett 15 percig szárítanom a frufrumat, hogy olyan állapotba kerüljek, hogy egyáltalán be merjek lépni a liftbe…

Ma gyenge 8 perc elég volt, csak a frufrura. A többi részt hátrasimítottam a fülem mellé. Jó lesz az!

Mivel a jógát is kipróbáltam és nagyon erősnek találtam, (utána 2 napig nem tettem le a sarkam, csak lábujjhegyen pipiskedtem), vettem egy nagy levegőt.

Megvettem a havi bérletet! Halleluja! Így biztosan nem találok ki semmit, hogy miért nem tudok jönni, mim sajog és különben is 50 fok van kint. Mellesleg, egy lány világosszürke edzőgatyója is erősen vizes volt, kifelé menet. Pisisnek nézett ki, de én tudtam, hogy pont nem!

Kőkeményen küzdött!

Úgyhogy belevágok! Most is jólesne letámasztani a kezemet gépeléskor, de akkor még többet ütök félre. 

Pedig tudod, hogy hány kiló volt a vasrudamon? 

Mindössze 2.5 kg! De az kezdetnek nem is rossz, ugye? 2 kg-os tárcsa is várakozott ott, de azt senki nem kérte…

Mert, ha csinálunk valamit, akkor csináljuk ezerrel, nem? 

anarcia.kép

Tépelődsz, hogy hol találod a fényt az alagút végén? 

Tudni szeretnéd, melyek a recsegő-ropogó szerelmi kapcsolatok csapdái?

Szeretnél egy szemet szúró kivételt?

Örülnél, ha valami nem csak a felszínt kapargatná?

Pont erről szól a Kelepce című regény, amelynek első fejezetét most elküldjük Neked ajándékba!

Amit ebben a könyvben biztosan megtalálsz:

Végzetes botlás

Arcpirító szégyen

"Ropogósan friss" érzelmek 

Megveszekedett karriervágy

Kusza érzelmi szálak

Gyökerestül kitépi a barátságról és szerelemről szövögetett elméleteidet

Tűkön ülve várod majd a csavaros befejezést!

Garantáltan nem hagy hidegen!

Máris megrendelem itt:Bookline       Líra.hu 

Kérd most az első fejezetet. Kattints ide!