A házasság olyan mintha összevarrnának két embert

Érzed a bizsergését, mintha még ott lenne. Pedig nincs. Ő volt a volt házastársad. De csak a helye.

Az érzet gyakran még évek után is megmarad, és akkor is érzékeled, amikor már réges-rég levált onnan. 

Hogyan érezzek önmagam iránt az életem hátralévő részében? A volt férjed elég erős szavazati joggal rendelkezik ebben a kérdésben, minden idegszáladdal emlékszel a reakcióira, a válaszaira, az illatára és a gesztusaira.

Lehet, hogy még mindig arra vársz, hogy megbocsátson neked és engedje, hogy békében menj a saját utadon. Hogy végleg elengedjen.

Szerintem, jobban tennéd, ha nem vesztegetnéd az idődet várakozással, mert a bűntudat túl fontos szerepet tölt be az életedben. Pedig a bűntudat a lelkiismeretfurdalás csak az ego trükkje, azt próbálja elhitetni veled, hogy lelki fejlődésen mész keresztül. Pedig ez nem biztos, hogy így van. 

Gyakran úgy érzed, hogy a házasságod befejezetlenül ért véget és olyan mint egy nyílt seb, ami soha nem gyógyul be. Ha ragaszkodsz hozzá és úgy tekintesz erre az ügyre, mint a legfontosabb dologra az életedben, akkor nem is tud begyógyulni. A seb ott fog maradni a lelkedben, folyton felszakadva, folyton ráerőszakolva magát a hangulatodra, a mindennapjaidra. Kínozni fog hosszú éveken át.

Most mutatni szeretnék neked valamit, hogy hogyan válj szabaddá. Hogyan legyél újra önmagad, egy érző, megbocsátó, szabadon szárnyaló lény. Egy önálló entitás. Egy ember, akit nem kötnek gúzsba a múlt emlékei, a lelkiismeretfurdalás, a mardosó vádak önmaga ellen és esetleg a megbánás. 

Mássz fel egy magas tetőre, egy égre néző nyílt teraszra, egy hegy tetejére, vagy legalább egy dombra. Most semmi sem áll közted és a végtelen között.

Most pedig engedd el.

Itt az ideje, hogy valami csodálatos történjen veled és ami csodálatos volt átváltozzon valami másra, ami szintén csodálatos lehet.

Engedd el. 

Engedd el és figyeld meg, ahogy feljönnek a csillagok az égre. 

Teljes szívedből kérj kegyelmet és engedd el. 

Teljes szívedből bocsáss meg neki, majd önmagadnak és engedd el. 

A célod az legyen, hogy megszabadulj a felesleges szenvedéstől. 

Engedd el. 

Engedd, hogy a nappali forróság helyet adjon az éjszaka hűvösségének. 

Engedd el. 

Amikor a párkapcsolat karmája bevégeztetett, csak a szeretet marad. 

Már biztonságban vagy, engedd el. 

Amikor a múlt végre elszakad tőled, engedd, hadd menjen. 

És akkor, amikor már biztosan érzed, hogy elengedted, a lelked megkönnyebbült, friss, erős és szabad, gyere le a hegyről vagy a tetőteraszról. És abban a pillanatban kezd el élni az életed hátralevő részét. Méghozzá boldogan.

A terheidet, a szenvedéseidet visszaadtad a világegyetemnek. Az ő gondjaira bíztad. Te már újra szabad vagy.

nő4

Tépelődsz, hogy hol találod a fényt az alagút végén? 

Tudni szeretnéd, melyek a recsegő-ropogó szerelmi kapcsolatok csapdái?

Szeretnél egy szemet szúró kivételt?

Örülnél, ha valami nem csak a felszínt kapargatná?

Pont erről szól a Kelepce című regény, amelynek első fejezetét most elküldjük Neked ajándékba!

Amit ebben a könyvben biztosan megtalálsz:

Végzetes botlás

Arcpirító szégyen

"Ropogósan friss" érzelmek 

Megveszekedett karriervágy

Kusza érzelmi szálak

Gyökerestül kitépi a barátságról és szerelemről szövögetett elméleteidet

Tűkön ülve várod majd a csavaros befejezést!

 

Garantáltan nem hagy hidegen!

 

Máris megrendelem itt:Bookline       Líra.hu 

Kérd most az első fejezetet. Kattints ide!