A házunk előtti sarkon éppen kilendítettem a lábam, hogy befordulok, amikor egy marcona, ijesztő arcú figura karjába szaladtam. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy a meglepetés erejével hatott rám, meg sem tudtam nyikkanni.
Képtelenségnek tűnt kivenni a vonásait a sötétben, de felrémlett egy képkocka az emlékezetemben, hogy már láttam valahol. A bal karját a hátamra szorította, mintha ölelkeznénk, a jobbal a fejemet vonta a mellkasára.
– Jó, hogy jössz. – Egyenesen belevágott mondandója közepébe. – Már régóta várlak. Csak egy kis figyelmeztetés. Te vagy Krisztián egyik nője, igaz? – suttogta a fülembe, meleg lehelete párája érte a fülkagylómat.
– Nem vagyok a nője. Egyszerűen odaköltözött hozzánk, a barátnőmhöz. Nekem semmi közöm hozzá.
Erősebben nyomta a fejemet, egyenesen belepréselte a mellkasába.
– Érzed ezt a hideg tárgyat az ingem zsebében ugye?
Nem tudtam semmi választ kipréselni magamból, csak bólintottam.
– Akkor jól van. Mert legközelebb ez a kés nem az ingemben lesz, hanem a te torkodnak szegezve. Ugye megérted? – még közelebb erőltette a száját a fülemhez és egy kicsit belenyalt.
Kirázott az undor. Hátrább akartam lépni, de vasmarokkal szorított.
– Mit akar? – kérdeztem és észrevettem, hogy az egész testem görcsbe rándult, minden izmom szabadulni akart testének fenyegető közelségétől. Direkt magáztam, ezáltal is még jobban eltávolodva tőle, mintha a megszólítás is elmélyítené köztünk a távolságot és őt egy alacsonyabb sorba taszítanám, a műveletlenség polcára helyezném, fölébe kerekedvén azáltal, hogy udvarias és kimért vagyok.
– Pénzt! Mi mást? Majd beszélj a kis barátnőddel, hogy dobjátok össze. Ma már neki is elhoztam az üzenetet. Ő tudja a pontos összeget. De ha kíváncsi vagy, egymillió.
Hirtelen elengedett és a járda mellett álló fekete Golfhoz lépett. Kinyitotta az ajtót, de még visszanézett rám. Az arca kamaszkori pattanások és jelenlegiek hullámzó dűnéinek egyvelegét tárta a külvilág felé, szeme kifejezéstelen mint egy játék baba üvegszeme.
A sofőr indított, a kocsi padlógázzal megfordult a felezővonalon és az ellenkező irányban eltűnt a szemem elől. Lámpáit sokáig néztem a lassan leereszkedő ködben.
Jó darabig remegtem. Könyökömmel a falnak támaszkodtam, egy kicsit meggörnyedtem és igyekeztem a feltörekvő hányás útját állni. Nagyokat lélegeztem és sűrűn nyeltem a savanyú nyálat.
Kelepce c. könyv, részlet
Tépelődsz, hogy hol találod a fényt az alagút végén?
Tudni szeretnéd, melyek a recsegő-ropogó szerelmi kapcsolatok csapdái?
Szeretnél egy szemet szúró kivételt?
Örülnél, ha valami nem csak a felszínt kapargatná?
Pont erről szól a Kelepce című regény, amelynek első fejezetét most elküldjük Neked ajándékba!
Amit ebben a könyvben biztosan megtalálsz:
Végzetes botlás
Arcpirító szégyen
"Ropogósan friss" érzelmek
Megveszekedett karriervágy
Kusza érzelmi szálak
Gyökerestül kitépi a barátságról és szerelemről szövögetett elméleteidet
Tűkön ülve várod majd a csavaros befejezést!
Garantáltan nem hagy hidegen!
Máris megrendelem itt:Bookline Líra.hu