Instant boldogság

Leülsz velem szemben és csaknem sírsz. Aztán harag rózsái gyúlnak ki az arcodon és kiabálni kezdesz:

– Nem hiszem el, hogy két év után ezt mondta nekem! Hogy velem képtelenség családot alapítani, mert rám nem lehet egy családot építeni!

– Mégis mi történt? – puhatolózom, miközben kényelmetlenül feszengek. 

– Te vagy az egyetlen, aki még kapcsolatban él a környezetemben. Mindenki magányos már az idők kezdete óta… – nézek rád ijedten.

– Igen, ez a legrosszabb az egészben! Mert mást vártunk egymástól. Én megértést, ő meg egy négy fős, gyerek tologatós, játszóteres családot, amire még nem állok készen. Egész egyszerűen nekem nem fér még bele. Még gondolati szinten sem.

– Meséld el pontosan, hogy mi történt! – kapacitállak, mert látom, hogy remegnek az ujjaid.

Nagy nehezen erőt veszel magadon és belefogsz:

– Kimenőt kaptam, de ez olyan cselédes, szóval, szabad estém volt a lányokkal. Csak hárman mentünk el egy kicsit lazítani, be a belvárosba. A Gozsdu udvarban találkoztunk, kiültünk a teraszra és nagyokat nevettünk. Kínos hét volt utánunk, a szemünk láttára két munkatársunkat is elbocsátották. Erről beszélgettünk, meg a saját esélyeinket latolgattuk.

Bólogatok, te nagyokat szívsz a cigarettádból. Nem is tudtam, hogy visszaszoktál, gondoltam, de nem merem megemlíteni. 

– Aztán megjelent Péter, mintha csak véletlenül tévedt volna arra. De ilyen véletlenek nincsenek. Észrevettem, ő is engem. Odaintettem, de nem jött az asztalunkhoz, hogy köszönjön a barátnőimnek. Éreztem, hogy valami balul sült el. Valamiért megorrolt rám. Nem törődtem vele, majd otthon elmondja, gondoltam.

Hajnal kettő felé értem haza, taxival. Ott ült a konyhában és látszólag éppen engem várt. Nem tűnt fáradtnak és részegnek sem, pedig a barátaival akart találkozni ő is. Aztán dióhéjban elmesélte, hogy a barátai lemondták az estét, mert betegek a gyerekeik, valami influenza járvány dúl az oviban. Ő pedig nem akart egyedül otthon rostokolni, ezért elindult utánam, hátha hamarabb szabadulok és akkor együtt tölthetjük a péntek estét. Ekkor már kiabált, szinte bele, az arcomba:

– Nem is tudtam, hogy így ülsz egy teraszon! Hogy felteszed a lábad a ház oldalára, tisztára úgy, mint egy csöves. És mennyi üveg hevert előtted! Nem is mertem megszámolni őket! És mennyire otrombán támasztották a kolléganőid az arcukat a tenyerükbe, tisztára úgy néztetek ki, mint a proletár néposztály…

– Mit zagyválsz? Te biztosan ittál! Egyszerűen átbeszéltük a hetet és a leépítéseket! Mit gondolsz te magadról? Milyen jogon ítélkezel felettünk? Te, hogy ülsz szerinted, amikor a barátaiddal beülsz sörözni? 

Nem válaszolt, csak ingatta a fejét. Majd egy kis idő után megszólalt:

– Már régen sejtettem, de most megbizonyosodtam róla. Te nem vagy családanyának való, te egyszerűen nem értél meg erre a szerepre. Kocsmázol a cimboráiddal, úgy iszol, mint egy férfi, káromkodsz, bárkit leiszol a székről… Hogy lehetne veled így tervezni? Családot alapítani? Gyereket vállalni? Mégis, hogy lehetne veled egy közös, felelős életet beindítani?

Nem válaszoltam, csak bementem a szobába és kihoztam a pizsamámat a nappaliba. Másnap, amikor elment dolgozni, összepakoltam és elköltöztem. Haza, anyuékhoz.  Azóta sem hív, pedig elmúlt már három nap. 

Szerinted, mit csináljak? Visszakullogjak? Akkor is, ha ennyire különbözőek vagyunk?

Írd meg a véleményedet, tanácsodat! Esetleg a saját, személyes tapasztalatodat! Nagyon várjuk!

 

nő4

Tépelődsz, hogy hol találod a fényt az alagút végén? 

Tudni szeretnéd, melyek a recsegő-ropogó szerelmi kapcsolatok csapdái?

Szeretnél egy szemet szúró kivételt?

Örülnél, ha valami nem csak a felszínt kapargatná?

Pont erről szól a Kelepce című regény, amelynek első fejezetét most elküldjük Neked ajándékba!

Amit ebben a könyvben biztosan megtalálsz:

Végzetes botlás

Arcpirító szégyen

"Ropogósan friss" érzelmek 

Megveszekedett karriervágy

Kusza érzelmi szálak

Gyökerestül kitépi a barátságról és szerelemről szövögetett elméleteidet

Tűkön ülve várod majd a csavaros befejezést!

 

Garantáltan nem hagy hidegen!

 

Máris megrendelem itt:Bookline       Líra.hu 

Kérd most az első fejezetet. Kattints ide!