Mindent másképp, mielőtt elválsz

Az én történetem bagatell, mert már mindenki elvált a környezetemben. Ezért határoztam el, hogy én nem szeretnék. Láttam a kamasz gyerekeikkel küzdő anyákat, a társ nélkül lézengő kolléganőimet, a depresszióba is „bemerülő” ismerőseimet, akik időnként már szerintem, túl sokat is isznak. Nem bírom a küzdelmet a mindennapokkal, ezért úgy döntöttem, még az utolsó percben, hátraarcot csinálok és megpróbálom visszaszerezni a férjemet. Nem szeretnék egy négyéves és egy tízéves fiút egyedül felnevelni, apa nélkül.

Nem magamnak szültem a gyerekeket, hanem a családnak, kettőnknek. Legalábbis ez volt az eredeti koncepció. Az arányok eltolódtak, ugyanis az apjuk nevelte őket, mert megvadultam a vállalkozási hajszában.

A szépségiparban dolgozom kozmetikusként, de annyira beindult az üzletmenet a fiatalító gépeknek köszönhetően, hogy bővülni „kényszerültem”.

Boldog kényszer volt, mi tagadás élveztem. Új üzlethelyiség keresése, felújítása, kivitelező helyett (mert az kifoszt, gondoltam) minden szakiparossal egyenként megalkudni, időpontot egyeztetni, arculatot tervezni, bútort megrendelni. És ami a legnehezebb, megbízható személyzetet szerezni. Az a mániám, hogyha nem vagyok ott, lenyúlnak. Zsebre dolgoznak, sajnos ez a valóság, mármint a kolléganők. Folyton rajta kell tartanom a szememet mindenen.

Amikor a kevéske szabad időmben a gyerekek megkértek, hogy menjünk kirándulni, vagy wellness hétvégére két napra, a válasz mindig nem volt. Most nem lehet, még nem lehet, ellenőriznem kell, egyeztetnem kell, állásinterjú lesz és hasonlókkal elodáztam mindig a kérésüket. A maximum idő, amire ráértem, két óra volt, egy mozi, meg utána egy gyorsétterem.

Anyaként sem remekeltem, ami azt illeti. Mint feleség még így sem, mert folyton fáradt voltam az egész napos szervezkedéstől és esténként belezuhantam az ágyba. A hét végeken meg jelentős részben teszteltem a gépeimet, persze, kizárólag saját magamon. Tehát nem otthon tüsténkedtem a konyhában, fahéjas pitét sütögetve.

Miután elköltözött a férjem az anyjához, azonnal kivilágosodott minden. Úgy jöttek az ötletek, hogy hogyan építsem vissza a munkaidőmet normálisra, mintha valaki diktálta volna őket.

Szigorúan gyerekbarát munkaidőt iktattam be magamnak, délután kettőig, utána összeszedem a fiaimat, majd edzésre, angolra szállítom őket. Mint más normális anya.

A hét végén sem töltöm az időmet a szalonban, hanem a kamerák gondoskodnak arról, hogy rendben menjen minden.

Most közös családi összejövetelt szervezek a férjem családjának, tizenkét féle fogással, minden földi jóval. A férjem azt mondja nincs senkije, csak nem bírta már az egyapás-családmodellt.

Remélem igaz és még van esélyem, hogy visszaszerezzem. Ha másra nem, erre jók voltak a gépek, kifeszesítettek, megfiatalítottak és lefogyasztottak. Tehát úgy érzem, még igencsak labdába rúghatok megjelenés tekintetében.

Apropó, nem próbálod ki az egyik új programot? Nézzek Neked szabad időpontot? :)

nő4

Tépelődsz, hogy hol találod a fényt az alagút végén? 

Tudni szeretnéd, melyek a recsegő-ropogó szerelmi kapcsolatok csapdái?

Szeretnél egy szemet szúró kivételt?

Örülnél, ha valami nem csak a felszínt kapargatná?

Pont erről szól a Kelepce című regény, amelynek első fejezetét most elküldjük Neked ajándékba!

Amit ebben a könyvben biztosan megtalálsz:

Végzetes botlás

Arcpirító szégyen

"Ropogósan friss" érzelmek 

Megveszekedett karriervágy

Kusza érzelmi szálak

Gyökerestül kitépi a barátságról és szerelemről szövögetett elméleteidet

Tűkön ülve várod majd a csavaros befejezést!

 

Garantáltan nem hagy hidegen!

 

Máris megrendelem itt:Bookline       Líra.hu 

Kérd most az első fejezetet. Kattints ide!