Sivatagban élek

Színes porszem szeretnék lenni, de tudom, hogy 1 homokszínű porszem vagyok a sivatagban.

Tudom, hogy nem fogom elérni, hogy gyönyörű, csillogó, áttetsző, ragyogó kristálygömb váljon belőlem. Nem hiszem, hogy a képességeim, a tudásom, a kreativitásom mindenek fellett álló.

 

insta.új

Tépelődsz, hogy hol találod a fényt az alagút végén?

Tudni szeretnéd, melyek a recsegő-ropogó szerelmi kapcsolatok csapdái?

Szeretnél egy szemet szúró kivételt?

Örülnél, ha valami nem csak a felszínt kapargatná?

Pont erről szól a Kelepce című regény, amelynek első fejezetét most elküldjük Neked ajándékba!

Amit ebben a könyvben biztosan megtalálsz:

Végzetes botlás

Arcpirító szégyen

"Ropogósan friss" érzelmek

Megveszekedett karriervágy

Kusza érzelmi szálak

Gyökerestül kitépi a barátságról és szerelemről szövögetett elméleteidet

Tűkön ülve várod majd a csavaros befejezést!

Garantáltan nem hagy hidegen!

 

Máris megrendelem itt:

 

Kérd most az első fejezetet. Kattints ide!

 

Nem hiszem, hogy kiragyognék a többi közül, vagy azt, hogy ragyogást lennék képes vásárolni magamnak. Csak egyre vágyom, egyetlen egyre. Arra, hogy ne maradjak szürke porszem, arra, hogy valamit hozzá tudjak tenni a világhoz, a gondolatokhoz az érzésekhez, a mindennapokhoz.

Csak arra vágyom, hogy a szürke színem átváltozzon mondjuk sárgává. Aztán kezdjen kivilágosodni és lassan az aranyhoz hasonlítson, vagy fényes legyen, összetéveszthetetlen. Vagy hogy legyen színes. A szivárvány színeihez hasonló.

Egyedi, esetleg csíkos, egymásba átfolyó színekkel. Még jobb! Legyek egy csillogó kis narancssárga porszem, ami, ha ráragad a cipőd sarkára és tovább viszed magaddal, akkor egy darabig még veled marad, mert sajnálod lesöpörni onnan.

És akkor én, a kis színes porszem, immár felturbózott erővel, hogy valaki észrevett, tündökölni kezdek és megmagyarázhatatlan erővel ruházlak fel téged. A gondolatok erejével.

És te is ragyogni kezdesz, hatást gyakorolsz a világra, és amikor élettelenül leesem a magas sarkadról egy tisztítás alkalmával, akkor tudom, hogy nem éltem hiába.

Mert a gondolat örök.