Te hogy veszed? Őrjöngsz, vagy elnyomsz egy mosolyt?

Ki tesz téged boldoggá? 

Egy jó válasz létezik: Te saját magad.

Mesélek egy kis történetet.  Barátnőm ismerősét az otthonról való távozása óta eltelt fél óra múlva felhívta a férje. Mosolygott rajta és így kommentálta a telefonhívást:

 –Máris hiányzom neki! Hát nem aranyos?

 Barátnőm akkor nem tett bíráló megjegyzést, de később füstölögve mesélte a történetet:

 – Egy pillanatra sem húzhatja ki a lábát az a szerencsétlen! Máris felhívja, ellenőrzi, kérdez valami ostobaságot és zaklatja! Ki nem bírnám mellette!

 Minden a fejben dől el, hallottuk már rengetegszer. Ahogy leképezzük a valóságot, ahogy megéljük a helyzeteket, ahogy reagálunk rájuk, ez a lényeges.

 Ha a valóságban, a kihívásokban, mindig fenyegetést, alantas szándékot, és gáncsoskodást látunk, úgy az kihat a mindennapjainkra. Negatív, hárító, rosszalló hozzáállásunkkal csak a saját helyzetünket nehezítjük meg.

 Legközelebb, ha nehéz helyzetben találod magad, akkor próbálj legalább egy pozitív láncszemet találni, amibe belekapaszkodhatsz, hogy ne az egész helyzetet lásd kilátástalannak. Maradj a jelen pillanatban, akkor reálisan tudod értékelni a helyzetet. Semmiképpen se hasonlítgasd múltbeli kudarcaiddal, ne próbálj párhuzamot vonni velük. A jövőben se lásd magad munkanélkülinek, csövesnek, híd alatt lakónak, aluljáróban koldulónak. Maradj mindig a most talaján, akkor tudod a problémát a leggyorsabban megoldani.

 Mesélek még egy esetet, ez nem a magánélet, hanem a munkahely világáról szól.

 Elbocsátották az egyik kolléganőnket, 41 évesen, elváltan és két kamasz gyerek anyukájaként. Személyes incidens a vezetőséggel, ilyenkor nem voltak tekintettel családfenntartó mivoltára. A helyett, hogy sírógörcsöt kapott volna, az utolsó munkanapján, pénteken, elhívta az iroda összes dolgozóját egy búcsúvacsorára, a közeli kisvendéglőbe. Ő állja a költségeket, bizonygatta, pedig tízen vagyunk. (A főnökséget nem hívta meg, természetesen.) Mindenki elment és kíváncsian várta a fejleményeket. Oldott hangulatú, nevetős, viccmondós, anekdotázós estre sikeredett, éjfél körül indultunk haza.

 – Még mielőtt elfelejteném – szólt a főkönyvelőnő, aki régi vágású, kemény hölgy.

 – Akkora lélekjelenlétről és nagyvonalúságról tettél tanúbizonyságot, hogy beajánlottalak egy középvállalathoz. Alig, hogy letetted a láncaidat, már fel is veheted a következőket. Hétfőre rendkívüli felvételit intéztem neked. Úgyhogy hajrá! Te leszel a befutó!

 Egymásra néztünk és nem hittünk a fülünknek. Rosszból jót kovácsolni? Egy nagyobb kihívást jelentő állást kapni egyik percről a másikra, még csak a legkisebb erőfeszítés megtétele nélkül?

 Igen. Mert saját magát akarta boldoggá tenni, hogy még utoljára elbúcsúzik tőlünk, jól érzi magát és majd utána foglalkozik a jövővel. Meg akarta adni a módját annak, ahogy elmegy. A pillanatnak, a jelennek tartozott ennyivel, mesélte utólag.

 Szép nagy irodájából gondol most ránk és csodás képeket küldött arról, hogy milyen a kilátás a szobájából délután, amikor lemegy a nap.

 Képes látni a pici dolgokat, a naplementét és érzi az új irodaszőnyeg friss illatát is. Igyekszik boldoggá tenni saját magát.

 Reméljük, hogy esti képeket nem küld az irodából, mert az azt jelenti, hogy túlórázik:)

family4

Tépelődsz, hogy hol találod a fényt az alagút végén? 

Tudni szeretnéd, melyek a recsegő-ropogó szerelmi kapcsolatok csapdái?

Szeretnél egy szemet szúró kivételt?

Örülnél, ha valami nem csak a felszínt kapargatná?

Pont erről szól a Kelepce című regény, amelynek első fejezetét most elküldjük Neked ajándékba!

Amit ebben a könyvben biztosan megtalálsz:

Végzetes botlás

Arcpirító szégyen

"Ropogósan friss" érzelmek 

Megveszekedett karriervágy

Kusza érzelmi szálak

Gyökerestül kitépi a barátságról és szerelemről szövögetett elméleteidet

Tűkön ülve várod majd a csavaros befejezést!

 

Garantáltan nem hagy hidegen!

 

 

Máris megrendelem itt:Bookline       Líra.hu 

Kérd most az első fejezetet. Kattints ide